én mindig elég érzékeny voltam a zenére,vagyis apuék mindig azt mesélték hogy amikor a tv-be ment valami zene akkor csak ültem és néztem néztem. Aztán persze mint a jelen is bizonyítja neki álltam hangszeren tanulni, és nem tudom mit tennék, ha elvennék tőlem akár a hegedűt, akár a gitárt.
Szerintem leírhatatlan érzés amikor valaki zenében fejezi ki akár azt hogy mennyire szeret téged, vagy te fejezed ki zenében akár a fájdalmad örömöd. Mert szavakban nem lehet elmondani sok mindent, viszont egy egyszerű kis dallam kitudná "szakítani" a szived a helyéről...
Ez mind egyébként a tegnapi koncert hatása miatt maradt bennem főleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése