2009. nov. 26.

Hooszú idők után...

---

Nincs időm semmire, így blog írásra sem nagyon... de most már azért úgy döntöttem, hogy illene írni valamit.
Tegnap angoloztam, aztán így gondoltam, lefordítom már a Hurt-öt mivel agyba főbe hallgatom. Főleg a reggelem indul azzal, hogy bekapcsolom a gépet, beteszem és arra úgy kényelmesen feltudok ébredni.

Igazából ha egy nap nem 24 órából hanem 30-ból állna és az ember nem 12 óra után fáradna el, hanem mondjuk 18 akkor érezném magam igazán jól azt hiszem. Mert jelen pillanat totál úgy vagyok, hogy az is csoda hogy van elég energiám és egyben időm arra, hogy lélegezzem.

Úgyhogy most nem is tudok több mindent írni.
Íme itt a fordítás ha jó jó, ha nem akkor nem. Nekem tetszik ez a szám!


Ma megsebeztem magam
hogy lássan érzem e még
a fájdalomra koncentrálok
az egyetlen dologra ami valós
régi ismerős csípés
ahogy lyukat hasít a tű
megpróbáltam a dolgokat eltüntetni
de mindenre emlékszem

Mivé leszek
édes barátom
Mindenki, akit ismerek
elmegy végül
És tiéd lehet az egész
piszkos birodalmam
cserben foglak hagyni
megfoglak sebezni

Tüskés koronával a fejemen
ülök a hazugok trónján
Eltört gondolatokon
amiket nem tudok összerakni
Az idő mocska alatt az érzések eltűnnek
te valaki más lettél
én pedig még mindig itt vagyok


Mivé leszek
édes barátom
Mindenki, akit ismerek
elmegy végül
És tiéd lehet az egész
piszkos birodalmam
cserben foglak hagyni
megfoglak sebezni

Ha újra kezdhetném
Millió mérföldre innen
Megőrizném magam
valahogy megtalálnám a módját

Nincsenek megjegyzések: