B, mint barokk...

Meglepő dolgokra vagyok képes, arra jöttem rá.
Régen amikor anyu rám akart adni egy olyan ruhát, ami nekem nem tetszett akkor addig hisztiztem amíg másikat nem keresett nekem.
most, hogy elmúlt jó 12 év saját magamnak választok olyan dolgokat, amiket hogy úgy mondjam, kicserélnék egy másikra.
A héten ugyanis egy zenei kurzuson veszek részt, amivel nincs baj, mindössze annyi, hogy barokk stílus jegyében zajlik.
Zenész létemre megmondom, nem nagyon foglalkoztam a barokk zene és a klasszikus zene különbségeivel korábban - hát már bánom ...
Gondoltam én , rosszul nem jöhet, ha egy elismert hegedű tanár fog engem tanítani 1 hétig, ráadásul Győrben, miért ne jelentkeznék.
Na igen, csak azt senki nem mondta, hogy a barokk hegedülésből pont azt kell kihagyni ami nekem a lényeg, vagy ami a klasszikus hegedülésben nagyon is számít.
A vibrálás egy olyan dolog, amire a hegedű tanárom 1 évet szánt, hogy elsajátítsuk, és másik 5 évembe került, mire olyan szintre tudtam csiszolni, mint amilyenen van. Fülembe cseng Sanyi bácsi szava, ahogy mondja "Miiiiinden hangot megvibrlálunk... Ráázzzad, mint Krisztus a vargát!!!!". Na meg számomra külön érzelem kifejező eszköz, mivel minden hang sokkal szebben szól, érzelmesebb arról nem is beszélve, hogy már automatikussá vált, minden egyes hangnál, hogy vibrálom. Ez volt idáig... most első nap, első darabja után: "Ne vibrálj!! Nem kell... akkoriba se vibráltak!"
Mondhatom szuper...
Jó, hát oké próbáljuk meg...
Második probléma:
Egy hegedűről tudni kell, hogy vannak fekvések. Ez arra szolgál, hogy a 4 húron mondjuk eljátszhatunk egy mélyebb húron, egy magasabb húron lévő hangot, mindössze annyit kell tennünk, hogy a mélyebb húron "feljebb" tesszük a kezünket. Így eltudunk játszani egy húron olyan hangokat, amiket első fekvésben mondjuk 2 húr váltakozásával kéne. Magyarul egyszerűbb, és kézzel fekvőbb a dolog.
Hát persze, de erre a barokk korban még nem jöttek rá, és csak akkor váltottak fekvést, ha annyira oltárian muszáj volt, így hát miért is ne, erről is le kell szoknom.

A 3. problémám:
A zongora hiánya...
Annyira de annyira szeretem a hangját. Nem a nagy barokk művészeket szeretném leszólni, de számomra szinte elengedhetetlen feltétele a zenének, a zongora. Na most a barokk csembaló nem igazán hozza vissza azt az érzést, amit egy zongora tud.

Úgyhogy, ez lesz a 3. nap vagy inkább 2. nap a kurzusból, majd jönnek még a kamaraórák is, amin nem tudom mi lesz velem, ugyanis a kotta olvasás még nem megy úgy óriásian magától, hogy ránézek és megy is, szóval nálam azért 1 hét kell a felkészüléshez az is leginkább tanár mellett, de nem hinném, hogy itt ilyenre számítanak.

Végül beteszek két különböző darabot, amiből az egyik barokk stílusú lesz. Lehet szavazni, hogy melyik tetszik jobban és melyik melyik lehet. Habár azt hiszem ha mást nem mindez a zeneszerző nevéből kifog derülni. Mondjuk, amit beteszek abból m ég a barokk tetszik is, de valljuk be nem az igazi... (nekem legalább is).